Volt egyszer egy 25ös gyertya  

Posted by Verocs in , ,

Nem is tudom hol kezdjem. Sok minden történt, viszont írni nem volt kedvem.

Szóval, volt egy szülinapom. Annyira, de annyira nem voltam ráhangolódva, pedig nagyon vártam ám. Még annál is jobban. Táncostársaim, név szerint: Zsolti (a lefejelős táncpartner); Laci (a táncoslábú tánctanár); Era (ő szimplán jó arc); Gábor (a csendes, aki ha iszik, húú mennyit tud beszélni) és Era pasia, no, ő olyan no comment... szóval, ők rendezte nekem egy jó kis partit. Kaptam, egy olyan, de olyan szobrot...ehh, megmutatom :D, mert ezt így nem lehet elmesélni, látni kell. :P

Szóval, ezzel a kis csekélységgel leptek meg. Jelzem, a masnik, már nincsenek meg, de nem én szedtem le. Amúgy, ez egy termékenységi szobor. Bár, még egyátalán nincs kedvem a szobor jótékony hatásait élvezni. :D

Azért, tök jó fejek. Szóval, az este nagyon jó volt. Ittunk whiskey-t. Nem is keveset. Erre fel, én bemutattam hastánctudásom, ők meg megtanítottak egy-két néptánclépésre. És rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz ez a néptánc. Szóval, ha feladnám a hastáncos karrierem, akkor tuti néptáncolni fogok.





Ennyit, a csütörtökről, mikor is ténylegesen 25 éves lettem. Ejj, de nehezen viselem. Nem baj, nem volt sokkal különb, mint mikor 18 lettem. Már lassan snassz a szülinap, semmi új nincs benne, ráadásul, már a gyertyákat sem tudom egyszerre elfújni. Igen, le kéne szoknom. De mit tegyek a legkedvesebb káros szenvedélyem. :D

Aztán jött a szombat. Jött Nóri, meg Letty, meg a kanegereik. Nah, arra a napra már tényleg nem voltam ráhangolódva. Mindegy, én szeretem őket, így elmentem velük bulizni, ha már eljöttek az én szülinapom kedvéért. Kaptam tőlük egy tök jó kis kippkopp cipőt. Nagyon szeretem. :) A buli pocsék volt. Nem is szeretek ilyen discókba járni. Inkább, valami beülős elbeszélgetős, néha néha táncolós helyet kéne találnunk. Végülis, ez a nap is elment.

De amúgy, gondolkodtam, minek is ennyire felfújni a szülinapot. Tök jók az ajándékok meg minden, de aztán nem áll meg a világ, még piros szőnyeget sem kapok, és nem tapsol mindenki az utcán. Tök fölös...csk idősödik az ember.

Munkatársaimtól kaptam egy bárányt, de olyan polcrakirakhatót, lógó lábbakkal. Szóval, azt mondták, hogy nem azért kapom, mert birka lennék, hanem mert szeretnek. Erre, átadadják a patkánnyal díszített, húdejó a tibicsoki-t. Mondom, tudom, patkány sem vagyok. Báár, ezek után elgondolkodom, hogy jövőre mit kapok? Elefántot, meg békás gumicukrot?

post signature

This entry was posted at 3/13/2008 and is filed under , , . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 szövegelő

Megjegyzés küldése