Respect  

Posted by Verocs in ,

Néha annyira betudok ám gorombulni, és olyankor nem nézek semmit sem. És ma is nagyon begorombultam.

Úgy gondolom, hogy akármennyire nem akartam, de felnőtt lettem, és ezt észre lehetne néha venni. Tény, vannak gyerekes dolgaim, de még a nagy, vén, öreg felnőtteknek is vannak, az ilyen kezdeményeknek hogyne lennének. De akkor is azt gondolom, hogy a tiszteletet megérdemlem én is, mégha az illető 50 éves is. Főleg ne csinálja azt, hogy hazugnak állít be. Úgy érzem, elég lelkiismeretesen végzem a munkám, néha többet is, mint kellene, és az ilyen férgektől ki tudok lenni.

Szóval, akármennyi idős is az ember, szerintem tisztelni kell. És el is várom valahol. Nem nagy dolog, könnyen teljesíthető.

De most már úgy érzem, hogy az illető, csak a minimális tiszteletet (köszönés, nagyon fontos esetben pár szó, és előre engedem az ajtóban) kapja meg. Sajnos, eljutottam oda, ami meglehetősen nagy veszekedés utózengéje, hogy ennél jobban nem akarom tisztelni, mert nem érdemli meg. Ő a macskák, vagy csúszó mászókategóriába tartozik. És az a gondolkodás mód, hogy mert fiatal vagyok, se kutyám se macskám, mindent el kell viselnem... nos nem, szerintem van egy határ, amit még egy idősebb sem léphet túl.

És ha most úgy magamba nézek, kicsit lelkiismeretfurdalásom van, mert haragomban, veszekedésemben olyat mondtam, amit nem illet volna, és na, nem erre neveltek. De egy év folyamatos szivatás után, azt hiszem betelt az a bizonyos poharam, és kész. Én is ember vagyok, felnőtt vagyok, még ha fiatal is...

post signature

This entry was posted at 10/27/2008 and is filed under , . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 szövegelő

Megjegyzés küldése