Les hommes qui ne peuvent pas penser seulement senser  

Posted by Verocs in ,

Néztem ezt a számot (Dario G: Sunshyme), ami régen, nagyon nagy kedvencem volt. És azon kezdtem el gondolkodni, amit még a suliban tanultam az ösztönökről, az énről, a felettes énről, a tudatalattiról, a feronomokról. Végül is lehet benne valami, hogy minden ember olyan, mint az állatok. Vannak macskák, akik simulnak, és kéjenckednek, de közben megbízhatatlanok. Vannak a hű barátok, akik segítenek, ott vannak, mint a kutyák. Vannak a bátor oroszlánok, az emberi klán "vezetői", akik nem félnek semmitől, akire felnéznek. Vannak az olyan emberek, mint a kacsacsőrű emlős, a pávián, és még sorolhatnám, akin elmosolyogsz, mert jó fej, humoros stb. vannak a patkányok, akikkel szíved szerint sosem találkoznál. És még sorolhatnám, hogy mennyi fajta ember van, akik minden bizonnyl örököltek ezen állatok ösztöneiből. Hm.. én melyik vagyok? Nem tudnám megmondani... sosem szerettem, ha mondjuk egy állat becenevét kaptam, mint a nyuszim, vagy cicám ésatöbbi finomság. De valószínűleg, ha reinkarnálódhatnék, és választhatnék, akkor delfin szeretnék lenni.

post signature

This entry was posted at 9/11/2008 and is filed under , . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 szövegelő

Megjegyzés küldése