Barátság  

Posted by Verocs in ,

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!" (Ralph Waldo Emerson)



Tegnap amolyan elmélkedős napom volt. Nem, nem szállt meg „annyira" a valentin-láz. Egyik kedves ismerős, csak virágárus napnak hívja. De mégis, ha oly sokat hallja az ember, akarva akaratlanul eszébe jutnak dolgok.

Nagyon sokat gondoltam (de egyébként is sokat gondolok) ma azokra az emberekre, akik oly közel állnak hozzám, akiket olyan közel engedtem, hogy még a legbelsőbbet is megtudják. Akiknek elég egy fél szó, vagy csak épp betűk, és máris tudják, hogy mit szeretnék. Sok vers beszél arról, hogy Ők azok, akik mindig melletted maradnak. Hát igen...csinálhatsz akármekkora hülyeséget, Ők azok, akik azt mondják, hogy „ne csináld, állj ez nem jó neked". Akik ott vannak, amikor szomorú vagy, akik felvidítanak, vagy éppen veled együtt nevetnek. Ők azok, akik előtt nem húzhatsz álarcot, mert látják, érzik rajtad, hogy baj van, hogy szomorú vagy...és még sorolhatnám. Hogy miért is írtam le mindezt?! Hisz tudják, hogy szeretem Őket. De mint mindenki, Ők is megérdemelnek sok-sok kedves szót, gondolatot, és egy írást, ha már ez a túlhajszolt fogyasztó társadalom belehajszolja az embert olyan napok megünneplésébe, mint a Valentin is. Ők azok elvárások nélkül mondják kis, hogy szeretlek, akik ezt éreztetik is veled. Tudod, hogy fontos vagy nekik, és ők is tudják ugyanezt fordítva. Egy számomra igencsak kedves emberke, azt mondta, hogy minek ünnepelni, amikor úgyis tudja a másik, hogy szereted. Akkor nem tudtam rendesen megválaszolni Neki, de aztán elgondolkoztam rajta. Nem, nem kell megünnepelni. És igen tudja azt a másik, ha igazán szereted. Legyen az egy jó Barát, vagy a Kedvesed. De kérdés, hogy mennyiszer mondod el neki, mennyiszer mutathatod ki. Mert ezt bizony ki kell, mindig és minden alkalommal.

Én nagyon szeretem a Barátaimat, és ezt Ők is tudják. És én is tudom. Elég néha pár kedves szó, a nevetés. Köszönöm, hogy vagytok nekem Nasim, Vápírom, Gregem! Je vous aime!



"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.

Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.

Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.

Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.

A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság."

post signature

This entry was posted at 2/15/2008 and is filed under , . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 szövegelő

Megjegyzés küldése